2006-ban kezdődött minden. Egy nagyon kedves ismerősöm, akivel korábban már volt szerencsém együtt dolgozni színpadon felajánlott egy lehetőséget a Kiss János Általános és Középiskolában. Ennek a lehetőségnek egy kicsit utána jártam, válogattam néhány rátermett középiskolást és hívtam egy-két alkalmas fiatal színészjelölt/színész ismerőst és megalakult egy színjátszó kör a már említett középiskolában. Velük Vaszary-Fényes-Szenes: Bubus című darabját dolgoztuk fel, valamint egy rövid, általam megírt kis karácsonyi történetet állítottunk az iskola közönsége elé.
2007-ben, egy évvel később megkezdtem egyetemi tanulmányaimat az ELTE Tanító és Óvóképző Karán, ahol folytattam a színjátszó körrel elindított munkát. Sok új tag csatlakozott ekkor hozzánk. Az egyetem által sorra nyíltak a lehetőségek, fellépési helyszínek. Éppen ezért, és hogy a csapat is jobban összeszokjon és könnyebben tudjon színpadon is rendre kitűnő fellépést produkálni, a korábbi, még a középiskolában megrendezett darabunkat újítottuk fel, ekkor már többségében azon tagjainkkal, akik közül néhányan még jelenleg is velünk vannak.
2008-ban nagyon sok irányban kezdtünk el keresgélni fellépési lehetőségek iránt. És hát, aki keres, az talál alapon kutatásunkat siker koronázta. Az ELTE TÓK 2008. március 15-ei megemlékezését ekkor már társulatunk rendezte, ahogyan ekkortól átvette az október 6-ai és október 23-ai megemlékezéseket is. A korábbi megemlékezésekhez képest megütöttünk egy olyan színvonalat, ami bárkinek, aki valaha majd ezeket a megemlékezéseket átveszi tőlünk komoly kihívást jelent majd.
Ebben az évben hosszas tanakodás és vitatkozás után adtuk a társulatunknak a Proscenion Drámaszínpad nevet és elhatároztuk, hogy Egyesületté válunk. A megszaporodott fellépéseink mellett már nagyon érett, hogy elkezdjünk próbálni egy új darabot, de sajnos a próbák felénél szerzői ellenállásba ütköztünk, így félbe kellett hagynunk a megkezdett munkát. Ekkor a társulat egy kissé le is volt törve. Volt, aki azért, mert nem próbálhattuk, amit elkezdtünk, és volt, aki azért, mert az év közepén jártunk és nem volt kész, új darabunk. Ez az év a fellépéseket leszámítva nem kerül be a társulat legkedvesebb emlékei, évei közé.
2009 volt azaz év, amikor először találkoztunk azzal, hogy nem mi kerestünk fellépési lehetőségeket, hanem minket kértek fel az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumának Tavaszi Kultúrhét elnevezésű rendezvényére, mint fellépő társulatot. A felkérésnek eleget is tettünk és fellépésünket siker koronázta. Azonban az új darab már nagyon kellett. Éppen ezért ebben az évben kezdtük el próbálni Molnár Ferenc: Az Ibolya című egy felvonásos vígjátékát. Kiderült, hogy szeptembertől becsatlakozhatunk az ELTE oktatási rendszerébe is, ugyanakkor társulati függetlenségünket mégis meg tudjuk őrizni. Ezért egy komoly döntést kellett hoznunk. Négy tagunktól megváltunk, ám ez sajnos további tagjaink kiválásával járt. A társulat létszáma ebben az évben 24-ről 11 tagra csökkent. Ekkor egy nyári fellépésünket csak több beugróval és húzással tudtuk megvalósítani. Azonban a fellépés sikeres volt. Azt hiszem talán ez adott erőt a folytatásra, s félig-meddig az újrakezdésre is.
Szeptemberben hosszas válogatás és alkalmassági vizsga után a társulat 13 taggal bővült. A régiekkel és az újakkal megkezdődött egy új csapat összekovácsolása, a társulat sebeinek befoltozása és Az Ibolya próbáinak újbóli megkezdése. Nem volt könnyű dolgunk, de szerencsére olyan tagokkal bővültünk, akikre számíthatunk, és színészi képességeik is fejleszthetőek, ill. néhány tapasztaltabb tagunk esetében rutinjuk húzó erőként hat a többiekre.
Az év végére elkészült Az Ibolya. A 2009-es bemutató és az év többi előadásai mind sikeresek voltak, és további érdeklődés mutatkozott a darabbal kapcsolatban. Jelenleg a felkéréseknek igyekszünk eleget tenni.
A 2010-es év egy Rádiófelvétellel kezdődött a társulat számára. Az EPER (Első Pesti Egyetemi Rádió) stúdiójában társulatunk közreműködésével lett felvéve H. G. Wells: Világok harcának magyar adaptációja.
2010 lesz reményeim/reményeink szerint, azaz év, amikor sikerül az új csapatunkat is teljesen összekovácsolni és elérni, hogy minden felkérésnek maradéktalanul eleget tudjunk tenni úgy, hogy társulatunk érdekei is érvényesüljenek, és a lehető legnagyobb nézőközönséget tudjuk megmozgatni fellépéseinkkel. Ennek érdekében februárban megkezdtük Bencsik Imre: Kölcsönlakás című két felvonásos vígjátékának próbáit és egy társulaton belüli válogatást egy komolyabb hangvételű darabra (Martin McDonagh: Leenane szépe).
Összegezve az első cél az, hogy egy olyan csapatot hozzunk létre, akik jó társaságként képesek együtt dolgozni egy közös ügyért, ugyanakkor elfogadják és megértik, hogy a társulatban elsősorban a társulatért kell lenniük, és ez gyakran áldozatokkal jár. Célunk, hogy a Proscenion Drámaszínpad csapatának, anyagi lehetőségeinkhez mérten, minél több tapasztalatot és lehetőséget biztosítsunk a fejlődés érdekében.